A történelmi San Sebastián kikötőjéből, ahol Kolumbusz elsőként pillantotta meg a szárazföldet, mielőtt belevetette volna magát az óceánba, két kerékpárút vár rád, amelyek maga a kaland. Az első út a Barranco de La Lajába vezet, egy pálmafákkal és kertekkel tarkított oázisba, amely hagyományos házak között emelkedik, egészen addig, amíg el nem éred azokat a gátakat, amelyek a hegytető vízét tárolják. Az út a Roque de Ojila lábához visz, amelyet impozáns vulkáni képződmények, az úgynevezett taparuchas ölelnek körül. A kaptató nehézzé válik, de minden pedálfordulat jutalom, amikor a táj körbefog, és a lejtmenet maga a tiszta izgalom. A második út a part mentén vezet Puntallanába, ahol a bicikli mintha a sziklák fölött lebegne. Miután magad mögött hagytad az Ávalos titkos öblét, az út kitárul az egyik leglátványosabb szeglet felé: az Aluce dómja felé, egy vulkáni tömeg, amely az óceánt őrzi. A kaland a Guadalupe‑Szent Szűz szentélyénél tetőzik, La Gomera patrónájánál, egy part menti peremnél, ahol az idő megállni látszik.