Joggal mondják azt a Kanári-szigetek lakosairól, hogy jellemük kedves, barátságos és vidám nép. Ezért bármelyik szigetre megyünk is, látogatásunkról nagyon jó emlékekkel térünk meg. A felejthetetlen élményt a világ legjobb éghajlatának minősített éghajlat (alig esik az eső, az éves átlaghőmérséklet pedig 24ºC körül van), valamint a szépségük és látványosságuk miatt lélegzetelállító tájak teszik teljessé. És ne feledkezzünk meg még egy okról: ez pedig a szigetek gasztronómiája. Cukrászati szempontból viszont egyenesen kihagyhatatlan úti cél a La Palma, ez egy történelmileg édesszájú sziget.
A kultúra és a gasztronómia keresztezésének gyümölcse
Miért van La Palmának ilyen gazdag cukrászati hagyománya? Ennek megértéséhez a történelmet kell megidéznünk, és emlékeztetnünk kell magunkat a kultúrák keveredésére, amelyet a Kanári-szigetek egésze az évszázadok során megtapasztalt. A kanári őslakosok gasztronómiájának keveredése a spanyol, portugál, angol, sőt az amerikai konyhával változatos és széleskörű repertoárt alakított ki a konyhában, amely a sziget termékeire épül, mint például a nagyra becsült mandula, az édesburgonya, a lágy kecskesajt, a kukoricaliszt, a cukor, a cukornádméz… Egyes édességek több évszázados múltra tekintenek vissza, mint például a marquesote rombuszalakúra vágott, búzalisztből, tojásból és cukorból készült piskóták, amelyek annyira ízlettek IX. Puisnak, amikor a szigeten jár 1823-ban, még mielőtt még pápává választották (akkor kezdték a süteményt piononónak nevezni, amikor pápává avatták, ugyanis IX. Pius nevét olaszul „Pio Nono”-nak ejtik). Más receptek modernebbek, de mindegyik egyediséget sugároz.
Matilde Arroyo, Kanári aranyérem
A személyiségek közül kiemelkedik, az emlékezetes Matilde Arroyo, La Palma szigetének referencia cukrászmestere, két olyan ikonikus édesség feltalálója, mint a Bienmesabe (mandulás torta) és a Príncipe Alberto (csokoládés desszert). Nem hiába kapta meg 2009-ben a Kanári-szigetek aranyérmét a 20. század második felében a „Isla Bonita” cukrászhagyományának terjesztésében végzett munkájáért. Cukrászdája, amely ma már a lányai kezében van, Los Llanos de Aridanén található. A Princípe Alberto csokoládéval, mandulával és piskótával készül. Ízlés szerint tejszínhabot adnak hozzá, ami fokozza az ízét.
Az egész Kanári-szigeteken elhíresült desszertek
Arroyo esete csak a jéghegy csúcsa a szigeten készült desszertek színvonalának és változatosságának, amelyek megérdemelt hírnévre tettek szert minden Kanári-szigeten. A Quesillo (tojáspuding) a Príncipe Alberto és a Bienmesabe mellett a sziget összes éttermében megtalálható, és rendelhető tejszínnel is (az első kettő), illetve vanília fagylalttal (az utóbbi). Egeseket csak különleges alkalmakkor fogyasztanak, mint például a sopas de mielt (fűszeres mézbe áztatott manduláskenyér), amelyeket a farsangi szezonra készítenek, különösen a Los Indianos (Kanári-szigeteki emigránsok visszatértének ünnepe) fesztivál alkalmára. A nagymamák generációról generációra adták át a receptet, hogy otthon elkészíthessék, és a látogatóknak is kínálhassák. Ez a desszert a sziget régi cukornádültetvényein dolgozó munkásoktól származik. A kenyeret cukornádszirupba , „sopába” mártogatták. Manapság ugyanezzel a sziruppal vagy mézzel készítik, és durvára tört, pirított mandulát is használnak hozzá. Van egy édesség, ami a La Palma-i lakosok karácsonyi asztalán kötelező, különösen újév napján és Vízkeresztkor reggelire: a pan de manteca vagy „roscas” (vajas sütemény), ahogy a La Palma-iak is nevezik.
Rapaduras (karamellák), queso de almendras („mandulasajt” édesség), suspiros palmeros (habcsók)…
A legtöbbnek a fogyasztása azonban nincs időponthoz kötve. A jellegzetesen kúp alakú rapadura összetevője a nádméz, kukoricaliszt, cukor, mandula, fahéj és citrom (különböző változatai léteznek: tejes, csokoládés, kókuszos vagy tojásos). A „mandulasajt” tojással, citromhéjjal és fahéjjal egy másik tipikus La Palma-i desszert, amelyet egy pohár mistela (vermutszerű ital) mellé ajánlunk.
Ne feledkezzünk meg a almendradosról sem (apró sütemények mandulamasszából, cukorral és tojással, sütőben sütve), amelyek ideálisak egy pohár malvázia bor mellé; a pan de leche-ről, amely lisztből és aludttejből, cukorból, tojásból, fahéjból és citromhéjból készül; a mantecadosról; a kukoricalisztes golyó mandulával és mézzel; a suspiros palmerosról (habcsókok)… Egyszóval az édességek kimeríthetetlen univerzuma, amelybe minden édesszájú ember szívesen belépne, és soha nem hagyná el.
