A 2011-es és 2012-es kitörések új életet teremtettek El Hierro vizeiben
El Hierro, a Kanári-szigetek legfiatalabb szigete 1,2 millió évvel ezelőtt keletkezett több vulkánkitörés következtében, melyek során a magma áttörte a tengerfeneket és elérte a 1501 méter magasságot, ez a Malpaso csúcs, a sziget legmagasabb pontja. A sziget vulkanikus természete azonban nem csupán történelem, ez a jelen is. 2011 októbere és 2012 márciusa között El Hierro több tenger alatti vulkánkitörésnek volt tanúja (az elmúlt 500 évben ez volt az első ilyen jellegű vulkánkitörés), amelyet a lakosság számára érzékelhetetlen, gyenge földrengések előztek meg, amelyek egyes területeken akár hat centiméterrel is megdomborították a felszínt. Évekkel később az új tenger alatti vulkán új életet hozott El Hierro vizeibe, és az ide látogató búvárok számára is érdekes hellyé vált.
Egy 120 méter széles kráter
A kitörések 134 napon keresztül tartottak, így a Kanári-szigetek történetének második leghosszabb kitörése lett az 1730-ban bekövetkezett Timanfaya (Lanzarote) kitörése után. Az új vulkán El Hierrótól délre, öt kilométerre La Restingától és 88 méter mélyen a Mar de las Calmas fenekén helyezkedik el. Alapjának átmérője 700 méter, krátere 120 méter széles.
Megújult tengerfenék
A 2011-es vulkánkitörések megújították a tengerfeneket, ami különleges biodiverzitást és egy egyedülálló, élettel teli tengeri tájat eredményezett. A búvárok számára pedig egy új látványosságot. A Spanyol Oceanográfiai Intézet (IEO) Kanári-szigeteki Oceanográfiai Központjának 2015. április 27. és május 4. között az Ángeles Alvariño oceanográfiai hajó fedélzetén végzett kutatása bizonyította a víz alatti vulkán környezetében található tengerfenék megújulását, miután 90 és 900 méter közötti mélységből gyűjtöttek mintákat az aljzatról és a hozzá kapcsolódó állatvilágról.
Halak, kagylók és aljzathoz rögzült élőlények
Számos, a vulkán által kilövellt lávához tapadó élőlény odavonzza a velük táplálkozó halakat, rákokat és fejlábúakat. Előfordulnak itt kagylók és soksertéjűek is, ezek a hernyókra emlékeztető gyűrűsférgek az aljazathoz tapadnak és a vulkán által tápanyaggal feltöltött víz szűrésével táplálkoznak. A kitörést túlélő fajok között továbbra is megtalálhatók az olyan aljzathoz rögzült élőlények, mint a gorgóniák, korallok és szivacsok. A halak között előfordul fulas amarillas (szent sügér) tengeri angolna, muréna, egyfajta gyíkha), cabrilla (csíkos írásos sügér), pejeperros (egyfajta ajakoshal) és a medregales (sárgafarkú fattyúmakréla).
Búvárok úticélja
A sziget már az új vulkán kitörése előtt is a búvárkodás szerelmeseinek egyik legnépszerűbb célpontja volt, legyenek akár profik, akár kezdők (vagy épp még csak ki szeretnék próbálni ezt a sportot). És most még inkább. Megvan a biztonságos merüléshez szükséges infrastruktúra, személyzet és felszerelés. A szigeten számtalan ponton lehet merülni. La Restinga környékén ráadásul akár 300 méteres mélységeket is elérhetünk a parttól néhány mérföldre, élvezhetjük a 30 méteres víz alatti látótávolságot, és bejárhatjuk a sziklafalakat, hasadékokat, homokos területeket, barlangokat...
Változatos növény- és állatvilág
A víz hőmérséklete 18 és 25 °C között váltakozik egész évben, ez vonzza a trópusi és mediterrán elővilágot. A sziklás tengerfeneket borító sűrű vegetáció miatt a sziget ideális a változatos növény- és állatvilág számára, illetve, esetenként, a nyílt tengeri élővilág számára is. A La Restina tengerrezervátum egy számos állatfajt, például teknősöket, tonhalakat, rájákat, sügéreket, chuchót (rájafajta), delfineket, barrakudákat, és időnként egy-egy békés cetcápát is befogadó, nemzetközileg elismert szentély.
Természetes laboratórium
Azonban nem csak a búvárok figyelmét keltette fel a víz alatti vulkán. Az utóbbi években az IEO számos tudományos kutatást folytatott a terület tanulmányozására, így a zóna természetes laboratóriummá vált, ahol elemezni lehet a környezeti változások, például egy vulkánkitörés tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásait.