Ez a veszélyeztetett, őshonos faj azonban a különböző intézkedéseknek köszönhetően fokozatosan kezd megmenekülni.
A széles fejű, nagy és sötét testű, hosszú farkú El Hierro-i gyík akár 60 centiméter hosszúra is megnőhet, ezért is óriásgyík néven vált ismertté. Ez a kihalás szélére sodródott faj évek óta a sziget szimbóluma, kizárólag El Hierro száraz, sziklás területén él. „Az El Hierro-i óriásgyík egy a világon egyedülálló, a szigeten őshonos faj, a sziget hivatalos jelképe, amely fontos értéket képvisel a szigetlakók számára” - mondja Miguel Ángel Rodríguez, El Hierro szigetének önkormányzata, a Cabildo biológiai sokféleséggel foglalkozó technikusa és az El Hierro-i óriásgyík Rehabilitációs központjátjának vezetője, ahol ezek az állatok fogságban élnek, és részben a nagyközönség számára is megtekinthetők.
A szakértő szerint a hódítás krónikáiban már említést tesznek ezekről a tekintélyes méretű hüllőkről, mint „macskanagyságú, undorító és visszataszító látványt nyújtó gyíkokról”, amelyek kezdetben az egész szigeten elterjedve éltek, és jelentős mértékben szolgáltak táplálékul a korabeli lakosság számára. Lassan a kihalás szélére sodródtak, mígnem 1985-ben a szélsőséges helyzet megkongatta a vészharangokat. „A helyreállítási tervet a megtalált egyetlen példányokkal, egy hímmel, két nősténnyel és egy fiatal példánnyal kezdtük meg” - magyarázza Rodríguez, aki igazi szerelmese a szerinte „varázslatos” állatoknak.
Azóta az óriásgyíkok populációja a különböző közigazgatási szervek több fronton tett intézkedéseinek köszönhetően helyreállt. 1995-ben épült meg a jelenlegi El Hierro-i óriásgyík Rehabilitációs központ, más néven Lagartario, ahol menedéket kaptak a fogságban tartott, a térben különböző szempontok szerint elhelyezett gyíkok. Néhányat szaporítani szeretnénk, másoknak a viselkedését tanulmányozzuk, megint másokat bemutatunk a nagyközönségnek, és néhány állatot felkészítünk arra, hogy visszaengedjük a természetes élőhelyükre.” - magyarázza Rodriguez.
Tibataje-szikla
Jelenleg a szigeten fennmaradt természetes populáció a Tibataje-szikla Fuga de Gorreta nevű területén él 500-800 méter magasan. „Míg a fogságban felnövő állatok kevesebb veszéllyel néznek szembe, a hegyekben szabadon engedett állatok számára nehezebb a túlélés. Általunk nem befolyásolható tényezőktől függnek: többek között a patkányok jelenlététől, a földcsuszamlások kockázatát növelő árvizektől és más természeti jelenségektől” - magyarázza Albert Martínez-Silvestre, a Katalóniai Kétéltű- és Hüllővédelmi Központ (CRARC) állatorvosa.
Martínez-Silvestre a Kanári-szigeteki óriásgyíkok szakértője és az Európai Unió veszélyeztetett fajok védelmét célzó LIFE programja keretében az El Hierro-i óriásgyík állatorvosi megfigyelésének felelőse. A hosszú évek során végzett folyamatos munkát követően Martínez-Silvestre egyetért Rodríguezszel abban, hogy kiemeljék ennek az egyedülálló, a világon sehol máshol nem megtalálható fajnak a különlegességét. „Ez az állat tökéletesen alkalmazkodott a sziget sajátosságaihoz, kevés vizet igényel, növényevő és El Hierro száraz, forró nyaraihoz tökéletesen alkalmazkodó hőmérséklet-szabályozó rendszerrel rendelkezik.”
Annak ellenére, hogy „ezer éve még az egész szigetre kiterjedt az élőhelye”, Martínez Silvestre elmagyarázza, hogy az emberi tevékenység és az invazív fajok betelepítse következtében jelenleg csak a sziget egyetlen pontján található meg. A Lagartario egyik tevékenysége valójában az, hogy egy új területekre történő visszatelepítési terv segítségével orvosolja ezt a helyzetet, ami azonban egyenetlenül halad. „A terv azt írja elő, hogy a gyíkokat hét, a fejlődésre előzetesen kedvezőnek ítélt és számos kritérium alapján kiválasztott helyszínre telepítsék a szigeten, bár egy helyszínt leszámítva nehezen alkalmazkodnak” - mutat rá Rodríguez.
Annak ellenére, ez az egyedülálló faj továbbra is veszélyeztetett, a helyzet rendkívül biztató. „A faj helyleállításával töltött évek alatt számos kritikus pillanatot éltünk meg, ilyen volt a 2007-ben bekövetkezett katasztrófa, amikor egy földcsuszamlás maga alá temette a Lagartario létesítményeinek egy részét és 200 gyík elpusztult”- mondja Rodriguez, aki annak ellenére, hogy a sziget újranépesítése számos kihívást jelent, „optimistán” tekint a reményteljes jövőbe. Ilyen szempontból Martínez-Silvestre kiemeli, hogy léteznek nem irányítható természeti jelenségek, amelyek hatással lehetnek a szabadon élő gyíkok fejlődésére, azonban fontos mind a helyi lakosság, mind a látogatók hozzájárulása a faj védelméhez. „Vannak olyanok, akik megijednek az állatoktól, bottal ütik vagy támadják őket, és fontos tudatosítani az emberekben, hogy egy veszélyeztetett fajról van szó.” Ezért megőrzésük mindannyiunk felelőssége.