A halászat El Hierrón: egy fenntartható és kézműves modell

A halászok a partokhoz közel egyedülállóan gazdag állatvilágot találnak

Contenido

El Hierro kicsi szigeténél gyakorlatilag nincs sekély tengerfenék, ezért a part menti fajok és mélyvízi élőlények szinte együtt vannak, de nem keverednek. A halászok, akik többségében La Restingánál összpontusolnak, a partvidékhez már nagyon közel egyedülállóan gazdag tengeri állatvilágot találnak. Tudatában vannak ennek a gazdagságnak, de annak fontosságával is tisztában vannak, hogy ezt meg kell őrizniük, ezért ők az elsők, akik azt vallják, hogy tevékenységüknek fenntarthatónak kell lennie.

„Mindannyian hagyományos halászok vagyunk, horgászbotot, horgot és csalit használunk” . Mondja David Perón, a fogások eladásáért felelős Pesca Restinga szövetkezet elnöke és a falu halászkikötőjében működő halászszövetség, a Cofradía de pescadores alelnöke. Tevékenységük azonban a fogások tekintetében idővel átalakult, alkalmazkodva egyrészt a helyi lakosság fogyasztási szokásaihoz, másrészt a piaci kereslethez. EL Hierro legjellegzetesebb halai, a vieja (pompás papagájhal) és a peto (nyugat-afrikai spanyolmakréla) az éttermek és a helyi fogyasztók körében is megbecsülésnek örvendenek. „A vieja már az egész Kanári-szigeteken hagyományosnak mondható, de a peto egy szinte kizárólag itt élő, nagyon tradicionális halfajta, eltérő a többi szigethez képest”- mondja Pavón.

Ezek a halak kereskedelmi szempontból csúcsra járnak, mivel az új gasztronómia számos lehetőséget kínál a felhasználásukra. Régen a vieját (pompás papagájhal) főleg olajban sütötték vagy párolták. Manapság többféleképpen készítik el: például Marcos Tavío séf az Aborigen étteremben (a tenerifei Mencey szállodában) hidegen pácolással dolgozza fel a vörös húsú vieja filéjéből készült tekercseket, a végeredmény pedig elképesztő. Az új gasztronómia innovatív”-magyarázza.

Contenido

A petót (nyugat-afrikai spanyolmakréla) régen sütve készítették, „vagy a fejét használták fel a halas rizsleveshez; és volt egy recept, a peto mojo szósszal, ami kiemelte az ízét” - folytatja. „Manapság, mivel tonhalféle, vannak éttermek, amelyek nyersen is felhasználják”. Az El Hierro szigetén előforduló, halászati szempontból értékes halfajok változatossága sem a halászok, sem a tudósok figyelmét nem kerülte el. Évek óta együtt dolgoznak azon, hogy a sziget körüli vizekben biztosítsák a halászat fenntartható jövőjét.
 
José Antonio González (Pepe Solea) tengerbiológus több kutatást is végzett ezzel kapcsolatban. „Mivel itt gyakorlatilag nincs sekély tengerfenék és ez a Kanári-szigetek legnyugatibb tagja, vizei kevésbé hidegek, mint a többi szigetnek, sajátos fauna és különleges halak jellemzik” - részletezi, és ez az oka annak, hogy az utóbbi időben a Las Palmas de Gran Canaria Egyetem egy kutatócsoportja, amelynek ő is tagja, szorosan együttműködve a La Restingai halászok szövetségével, három ilyen halfajta tanulmányozásával foglalkozik.
 
González egyrészt a gallo cochinóra (szürke íjhal) utal, amely az egész szigetcsoporton bizonyos kulináris presztízsnek örvend és érdekesnek találtuk a megfigyelését. Másrészt a sziget két, „emblematikus halfaját említi: a gallo oceánicót (vagy gallo aplomadót), ez „egy bentopelágikus fajta, bőségesen előfordul errefelé, és La Restinga konyhájának egyik alapanyaga”, illetve kiemeli a petót (nyugat-afrikai spanyolmakréla), amely „a tonhalak unokatestvére, a Kanári-szigetek nagy ismeretlene”.
A peto (nyugat-afrikai spanyolmakréla) egy cirkumtropikus faj, vagyis a világ minden trópusi tengerében megtalálható, azonban „nagyon kevés információ áll rendelkezésre az Atlanti-óceán keleti részéről” (ahol a Kanári-szigetek is találhatók), jegyzi meg. Pepe Solea munkatársaival együtt különböző mintákat vett, hogy rögzítse a méretét és súlyát, a szaporítószervekből az emésztőrendszer tartalmaiból, valamint hallóköveket és szálkámintákat gyűjtött, amelyek segítségével „meghatározhatjuk azokat a tudományos-technikai paramétereket, amelyek alapján javaslatot tehetünk a regionális és nemzeti hatóságok számára a faj fenntartható hasznosítását szabályozó előírásokra, nemcsak El Hierrón, hanem az egész Kanári-szigeteken” - mondja.
 
Érdekességként elmondhatjuk, hogy a petót (nyugat-afrikai spanyolmakréla) errefelé teljesen kézi módszerrel fogják ki, olyan halászati eljárással, amelyet a biológus „fenntarthatónak és nagyon szépnek” nevez, amelynek során egy vontatott, fából készült csalit használnak, hogy odacsalják a halat, majd egy hosszú bottal ejtik el, amelynek végén egy horog található. Ez a halászati technika lehetővé teszi, hogy a hal „sokkal jobb fizikai és érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezzen, így valódi ínyencség lesz a konyhában”, szemben a csalival vontatott horgászattal, amikor is a hal egy kicsit merevvé válik.
 
A legnagyobb mennyiségben kifogott halfaj azonban egy igazi klasszikus a Kanári-szigeteken: a bonito listado (csíkoshasú tonhal). Ez a világon a legnagyobb mennyiségben kifogtt halfajta, a Kanári-szigeteken is ez a leggyakrabban halászott faj, és El Hierrón is ebből fogjuk a legtöbbet - mondja David Pavón. „Az utóbbi években már csak két hajóval halászunk itt, de így is meghaladjuk az évi 100 tonnát. Idén körülbelül 170 tonnánál tartunk” - teszi hozzá -, amelynek nagy részét a többi szigetre exportálják. A helyi lakosság körében ez a legnagyobb mennyiségben fogyasztott fajta az éves vándorlásuk során a szigetcsoporton átvonuló tonhalfajták közül, amelyek többek között a tuna (tonhal), a rabil (sárgaúszójú tonhal), a Kanári-szigeteken barrilote néven ismert hosszúúszójú tonhal, a kékúszójú tonhal vagy a patudo (nagyszemű tonhal).